Nősüléshez sorakozó! (5)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... A könyv egy újabb fejezetében a szerző azt bizonygatja, mennyire szomorú, hogy derék, becsületes lányok maradnak pártában, mig számitó, ravasz, képmutató, kacér teremtmények könnyen oltár elé vezettetnek. Hogy miként? Lássuk a példákat...

A sorsdöntő pillantáson múlik?

"Roppantul elcsodálkoztam azon, irja Tower Vilmos nagy ravaszul, hogy a budapesti Központi Házassági Tanácsadónak egyik kiváló, okos és tapasztalt úrnője (tehát nő és nem férfi!) azt mondotta, hogy a házasfelek elválásának 90 (mondd, kilencven) százalékban az asszony az oka. És eszembe jutott, hogy még a világháború előtt ugyanezt mondotta nekem özv. Stenzel Ottóné, a badeni (Bécs mellett) „Quisisana“ nevű előkelő penzió tulajdonosnője, akit annakidején Baden legokosabb asszonyának tartottak.
E két megállapítást természetesen nem szabad úgy értelmezni, mintha a nők sokkal rosszabb házastársak lennének, mint a férfiak vagy hogy a jó házaséletre alkalmatlanabbak volnának. Szó sincs róla. Nem a nők alkalmatlanabbak a jó és boldog házaséletre, ellenben igenis a legtöbb férfi alkalmatlan arra, hogy alkalmas, megfelelő és hozzáillő nőt válasszon élettársul."

Szóval, értelmezés kérddése lenne az egész? A szerző megforditja a képletet és a férfiak vállára helyezi a felelősséget, eképpen: 

"Ha helyesnek vesszük a két idézett női tekintély említette 90 százalékos számot, úgy viszont a férfiakról is elmondhatjuk, hogy 90 százaléka oly nőt vesz el, akinek csupán a külseje, szépsége, termete, kelleme, varázsa, az ú. n. sex appeal-ja köti őt le. Oly nőkbe ütköznek és akadnak fenn, akik szinte vadásznak a hatásra és viselkedésükkel, modorukkal, ruházatukkal, kokettálásukkal, közeledésükkel, mesterkélt kedveskedésükkel, kozmetikus eszközökkel, erotikus trükkökkel, színleléssel, tettetéssel, hibáik elrejtésével szinte felkínálják magukat... "

Mi a mentség ilyenkor? Hogyan úszhatja meg az ember, hogy zsákbamacskát vásároljon?

"Az első, hogy ne siessük el az eljegyzést, mégkevésbbé a házasságkötést. Csak akkor kérjük meg a nő kezét, ha emberileg teljes meggyőződést szereztünk a jelölt összjelleméről...
 Az eszményi feleség legtöbbször azokból a leányokból kerül ki, akiket szinte fel kell fedezni, fel kell kutatni. Akik szemérmetesek, szinte félnek a férfi első közeledésétől. Akik csak hosszabb ismerkedés után melegednek fel és lesznek kedvesebbek, közlékenyebbek és bizalmasabbak. Akik még az utcán, bálokon, estélyeken sem tűnnek fel mással, mint (szépségükön és fiatalságukon kívül) legfeljebb szerénységükkel, tartózkodásukkal és óvatosságukkal...
A második óvó és biztosító mód, hogy elkerüljük a jövő csalódást: az érdeklődés és tájékozódás a jelölt felől — másoknál. A harmadik: a saját megfigyelésünk..."

Készítsünk tervet, képzeljük el magunknak a kiválasztott robotképét - mondanánk ma. Régebb nem így fogalmaztak, de ugyanígy gondolkoztak.

Tessék választani!

"1. Még mielőtt az adott jelölttel összekerülünk, ajánlatos elméletben elgondolnunk, milyen jelleműnek és tulajdonságúnak kell lennie annak a nőnek, akit én örökös társamnak, életem megosztójának, hitvesemnek, feleségemnek szánok...
2. Keressük a nőies nőt! Minél inkább fiús vagy férfias a nő, rendesen annál kevésbbé való feleségnek!
3. Olyan nőt keressünk, akinél nemcsak a testnek, hanem a lelkeknek kölcsönös vonzalma is érvényesül és akiben a magunk énjének a mását is nagyjában felfedezzük... (Baj, ha én költő vagyok és a jelölt utálja a költeményeket...)
4. Nagyon nézzünk arra, hogy aránk otthont szerető, házias, dolgos kezű és takarékos legyen. Erről alább még bővebben lesz szó. Igaz, hogy a nőnek e pontban említett erényeit néha nehezen tudjuk előre felismerni és megállapítani.
5. A jelölt legyen békés természetű és szerény,
6. Legyen tiszta, rendes, jóízlésű, de egyszerű.
7. Lehetőleg jókedélyű, de komoly felfogású, gyengéd és finom érzésű, tapintatos legyen.
8. Szüleit tisztelje, szeresse, testvéreivel jó viszonyban legyen."

Ha mindezeknek úgymond eleget tettünk s találtunk is megfelelő jelöltet, akkor jöhet a merész gondolat és a leánykérés pillanata. Addig viszont...

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (4)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben...

"Ha egy házat akarunk venni, az első, ami szemünkbe ötlik és ami tetszésünket vagy nemtetszésünket kiváltja, a háznak a külseje, nagysága, alakja, mérete, stílusa, színe, tisztasága, fekvése, környezete.
A legtöbb épület, amely kívülről megnyeri tetszésünket, valószínűleg belül is értékes. De nem mindig!"

A szerző szerint ez a helyzet a nőkkel is. Kissé bizarr a hasonlat, de azért figyeljünk oda a tanácsaira. Hátha van benne valami... Példákat mond, hogy ne csak üres szavai hangzodjanak el. A példákat pedig mi is szeretjük, még ha nem is hiszünk bennü minden kritika nélkül.

* 1908 júl. Szászországban 1908-ban újra helyreállították a halálbüntetést. Ennek első áldozata nő volt: Bayer Margit, freiburgi előkelő polgármesternek ünnepelt szépségű leánya. Meggyilkolta vőlegényét, akivel a maga javára végrendeletet csináltatott s ezt még ezenfelül meg is hamisította. A gyilkosságot elvetemültén, aljas módon hajtotta végre. Vőlegényének azt mondta, hogy vásárfiát hozott neki, de úgy adja át, ha bekötni engedi a szemét. A bekötött szemű férfinak azt mondotta, hogy tátsa el a száját. Erre Bayer kisasszony a revolver csövét beledugta a férfi szájába és lelőtte. Később az is kitűnt, hogy a leány erkölcstelen életet élt."

Mme Bassarabo hullát csomagol (korabeli újságrajz)

* 1922 jún. Madame Bassarabo, párizsi asszony oly feltűnően szép nő volt, hogy első férje halála után sokan megkérték a kezét, ő Jaques Weiszmannak nyújtotta azt. 1918-ban fehér, kecses kezével félig megfojtotta férjét, de utána kibékült vele. De négy év múlva megölte férjét és össze-visszakötözött holttestét egy bőröndben akarta eltüntetni. Kitűnt, hogy a nő első férjét is meggyilkolta.

* 1925 febr. A budapesti büntetőtörvényszéken egy feltűnően szép, 18 éves leány volt a vádlott. A feljelentő egy budapesti vegyészeti gyár gazdag igazgatója volt, aki a következőket adta elő: Egy napon megismerkedtem a vádlottal.
Ritka szépsége oly hatással volt reám, hogy beleszerettem. Megkértem a kezét, de ő kijelentette, hogy nem lehet a feleségem, mert nincs semmije, annyira szegény. Mivel ezt nem tekintettem akadálynak, megtörtént a kézfogó. Menyasszonyomat meghívtam vacsorára egy csendes vendéglőbe, ő azonban a vacsora után bárba kívánkozott. Itt nagyon kért, hogy pezsgőt rendeljek. Az italtól elszunyókáltam. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki kotorászik a zsebemben és kihúzza vagyont tartalmazó pénztárcámat és átnyújtja annak a férfinak, akivel menyasszonyom a bárban feltűnően társalgott ... és aki barátja volt . . .

Mme Bassarabo ezen a rendőrségi fotón már
nem mondható hétszépségnek

* 1925 ápr. A nagybecskereki bíróság elé került R. J. nevű csodaszép nő. Szépsége miatt egymásután háromszor talált férjet. Két férjét és három gyermekét gyilkolta meg, hogy könnyelmű életmódját zavartalanul folytathassa. Valószínű,
hogy harmadik férjét is ő küldte a másvilágra.

* 1926. Admondban Lindner János főkertészt B. nevű ragyogó szépségű leánya a közeli erdőbe csalta azzal, hogy ott anyja várja. Itt a bokrok között a leány vőlegénye lövéssel leterítette Lindnert. A leány, amikor látta, hogy apja
még él, odakiáltotta a gyilkosnak: „Puskatussal verd szét a fejét“, majd ő maga cipője sarkával többször fej berúgta édesatyját. Szerencsére Lindner később magához jött és hogy milyen jóságos apa volt, mutatja, hogy 1927-ben a loeben-i bírói tárgyaláson megbocsátott ördögi lelkű leányának...

* 1928. Meyler francia hadipilótát a felesége, akit Párizs egyik legszebb asszonyának tartottak, agyonlőtte férjét, éppen amikor a fürdőszobából a hálószobájába nyitott. Férje már élettelenül feküdt, amikor felesége harmadszor is belelőtt. A cseléd jelentette az esetet a rendőrségnek. Midőn a rendőrök megérkeztek, Meyler asszony néhány percet kért, hogy kípúderozhassa és kifesthesse magát.

A Bassarabo gyilkosság sokáig foglalkoztatta a közvéleményt

... Itt le is állunk a további idézetekkel, amelyekben a könyv amúgy bővelkedik, s amelyek azt szeretnék sugallni, hogy vigyázzunk a csodaszép nőkkel, mert nem egy esetben a ragyogó külső mögött gonosz lélek lakik. Mert hiszen a leendő élettárs jelleme legalább olyan fontos, mint a külbecs, amely egy idő után amúgy is hervadásnak indul.

(Folytatjuk)