2016. június 2., csütörtök

Mi a jó és mi a rossz - avagy viselkedjünk illően!

A múlt század hatvanas éveiben volt egy kollégám, aki mindenáron meg akarta tanítani a fiatalokat arra, hogyan viselkedjenek. Nosza, nekiült és leveleket irt egy képzeletbeli ifjúnak, akinek aztán eleitől a végéig elmagyarázta, hogy mi illik és mi nem a társasélet főbb helyszínein és helyzeteiben.
Könyve nagy siker volt.
Nagyobb, mint az az évi Nobel-díjas bármelyik könyve.
Az emberek azóta is áhítoznak arra, hogy megmondják nekik: így, és nem amúgy kell viselkedni. Ezt tedd, mert ez a jó, azt ne, mert az rossz!
Az emberek úgy látszik, nem szeretnek a fejükkel gondolkozni. Azt hiszik, hogy a fejük használatától van fejfájásuk. Ezért szívesen veszik, ha vannak mások, akik helyettük is gondolkoznak.
Ilyen emberekben és irományokban, szerencsére, nincs hiány. Az alábbi könyvrészlet is egy a sok közül. Láthatjuk, hogy mennyi kiadást ért meg. És talán ma sem lenne érdektelen kiadni. Csak éppen a benne lévő konkrét helyzetek fölött szállt el kissé az idő... (Erről szól különben az itt olvasható Magyari Tivadar-szatira is. A kettő együtt olyan, mint az az ember, akinek az egyik szeme sir, a másik meg nevet...)

Hogyan viselkedjünk
a társaséletben, hogy sikereket érjünk el?

Nem ember az, ki, hogyha bírja nyelvét,
Nem tudja megnyerni egy nő szerelmét.
(Shakespeare.)

Lord Chesterfield mondja: „Aki a nők körüli szerencséjéről beszél, sőt csak sejtetni is engedi azt, az ritkán talál hitelre, ha mégis hisznek neki, akkor elítélik. Aki azonban gondosan hallgat, arról azt hiszik, hogy Don Juan és ez a körülmény könnyen segítheti őt diadalokra, mivel diszkrét embernek tartják és a nők a diszkréciót nagyon sokra becsülik!”
Ismeretségszerzésre az életben ezernyi alkalom kínálkozik, amelyet azonban megfelelő lélékjelenléttel azonnal fel kell ismerni, mert amilyen gyorsan kínálkoznak, éppoly gyorsan tűnnek is el; tehát nem szabad sokat gondolkozni rajta, mert lekésünk.
Ha egy hölgy egy telt villamosra száll, akkor kelj fel s könnyed fejhajtással engedd át helyed. Egy sokatmondó pillantás, egy kellemes mosoly, mely beszédre jogosít, sok viszonynak volt már kezdete. Esőben ajánld fel esernyődet, tolongásban karodat; légy segítőtárs a kocsiba való felszállásnál, nyisd ki a kupé ajtaját, segítsd ott a csomagokat elhelyezni, a pénztárnál engedj előzékenyen utat; egyszóval ajánld fel szolgálataidat mindenütt, ahol alkalom kínálkozik reá. E mellett kezdj beszélgetést, de udvarias légy ám s inkább tartózkodó, mint túlbizalmaskodó. Ha elváltok, akkor be is mutatkozhatsz és kérheted a gyorsan kötött ismeretség folytatását. A hálás nő igen ritkán fogja közeledésedet visszautasítani s örülni fog a viszontlátásnak.
A vasúton egyedül utazó hölgyhöz légy előzékeny és udvarias, ajánld fel magadat úti kísérőnek, gondoskodj csomagjáról, a jegyről és kocsiról. Útközben figyelmeztesd az út szépségeire és beszélj sokat a tájról, a közbeneső városok nevezetességeiről és látványosságairól; de mindenekelőtt igyekezz oly helyekről beszélni, melyek a hölgy előtt is ismerősek. Beszédközben rátérhetsz magadra is, állásodról és vágyaidról fokozatosan nyíltabban beszélhetsz. Állomásokon gondoskodj frissítőkről; röviden: mindig a hölgy titkolt óhaja lebegjen előtted, Kényszerítsd magadra még hosszú és megerőltető utazásnál is a barátságos hangulatot s a humort se vesd meg, mert senki sem szereti a morózus, szeszélyes vagy hallgatag útitársat. Ha igy viselkedsz, akkor széped hálás lesz irántad s alkalmat nyújt előnyösebb közeledésre is.

Az utazásnál mindenki közlékenyebb, könnyebben ismerkedik s így itt nyílik kedvező alkalom az ismerkedésre.
Vendéglőben – vagy zenés kávéházban igyekezz arról a speciális magyar rossz tulajdonságról leszokni, hogy egyedül akarsz ülni az asztalnál. Éppoly mértékben, amint néked szükséged van a szórakozásra, éppúgy más is jó néven veszi, ha udvarias köszönés kapcsán asztalához ülsz, s kellemes társalgásoddal szórakoztatod őt.
A fürdőhelyek, nyaralóhelyek Ámor igazi csataterei. Itt minden formaság nélkül lehet közeledni, mivel a vízben mindenki egyenlő és a társadalmi kényszerszabályokat a kabinban hagyják. Ne riasszon el az asszonyok látszólagos hidegsége s tartózkodó modora, – nagyon ínyükre van a férfi hódolása! Hízelgéssel messze mehetsz náluk, még akkor is, ha bókjaid nem nagyon ötletesek. Ha kis kezecskéjét; vagy formás lábát dicséred, vagy egyéb szépségét, mindig szívesen hallgató fülekre találsz, különösen akkor, ha idegen nőket kevésbé szépnek mondasz.
„Általában” – mondja a nagy nőbarát, Lord Fashion, – „sohasem mondhatsz olyan bókot a nőnek, amit szívesen meg ne hallgatna! Különben is minden nő, ha csak nem förtelmesen rút, szépnek tartja magát. S mennél kevésbé szokta meg bájai dicséretét, annál jobban esik az neki. Azonban azt jól jegyezd meg: a nő tapasztaltságára sohse hivatkozz, mivel a tapasztaltság idősebb kort tételez fel, s a nők nem nagyon szeretik, ha korukat emlegetik.”
Főképp ne légy nagyon érzékeny, s ne végy mindent nagyon a szívedre. Ne riadj vissza az első sikertelenségektől, a győzelem pálmáját ki kell érdemelni.
Társasjátékoknál, sétáknál, csónakázásnál, vagy egyéb sportoknál légy férfias és vidám és sikereid nemcsak választottadnál, hanem a szülők és a hozzátartozók előtt
is jelentősek lesznek. Azt minden hódításra vágyó férfi jegyezze meg, hogy mindig a férfié a fellépés szerepe: a kezdés joga s kötelessége is; sohase szabad várni addig, míg a nő érezteti vonzódását, mert az csak ritkán fordul elő. A nők sokszor majd elepednek a vágytól, de velük született szeméremérzetük s a társadalmi szabályok nem engedik, hogy közeledjenek; ezt remélve várják, s ennek az óhajnak elegét is kell tenned!
Az éttermekben sokszor megfordulnak magányos, valamely állásban lévő hölgyek. Ha ilyen nőnek az asztalához telepszel le, akkor kétszeresen kell vigyáznod minden szavadra, mert a kenyérkereső nőnek csak egy kincse van: a becsülete s arra féltékenyen vigyáz, úgyszintén a hírnevére is, melyet esetleg tapintatlan viselkedéssel nem szabad megrontani. Szép csendesen érdeklődj életkörülményei iránt. Állása mineműségét fürkészd ki s különösen a foglalkozása körébe vágó ügyek fogják őt érdekelni, tehát csevegésed e körül forogjon. A te kötelességeddé válik az ilyen egyedülálló hölgyet minden molesztálástól, esetleg más férfiak szemtelen bizalmaskodásától megóvni, ami által bőségesen nyílik alkalom szeretetreméltó közeledésre.
Abban biztos lehetsz szíves olvasó, hogy ha az eddig elmondottak tanulságait hasznosan értékesíted, úgy mindenütt kedves fogadtatásra találsz, s szerelmi életedben eredményeket érsz el.
Az ismerkedés folytatása a családi körben nyer tápot, amelyre a meghívás nyújt neked alkalmat és módot. Ha meghívást kaptál, ne mulaszd el az azonnali választ, akár elmégy, akár akadályozva vagy a megjelenésben. A legalkalmasabb erre a célra a névjegy, melyre aszerint, hogy lemondasz, avagy elmégy, a következőket írod:
„Pereces Jenő hálásan köszöni a szíves meghívást és örömmel fog annak eleget tenni.”
Vagy:
„Nagyon köszönöm a kitüntető figyelmet, élénken sajnálom azonban, hogy sürgős és halaszthatatlan üzleti elfoglaltságaim nem engedik meg, hogy annak eleget tehessek. Szíves elnézését kérve, maradok mély tisztelettel, Nagy Géza”
Levélpapirosodat jól válaszd meg, mindig gondod legyen rá, hogy az elegáns és finom legyen, de amellett mutatós is. A színt a divat szerint változtathatod, de a szolid, egyszerű színhatásokra törekedj, annál is inkább, mivel a rikító színek ízléstelenek. Férfi ne írjon kék és vörös papíron. A legalkalmasabb e célra fehér ivoir- vagy csont-levélpapír.
Ha a meghívón a ruházat ellőíratott, akkor ehhez természetesen szigorúan ragaszkodni kell. Különben pedig családi körben vacsorához fekete zakóban és csíkos nadrágban vagy szmokingban jelenünk meg. Csak ünnepélyes alkalmakkor, így jubileumkor, lakodalomnál és keresztelőknél kötelező a frakk, esetleg szmoking.
A fekete zakóhoz színes önkötő nyakkendőt vegyünk fel és sohase feketét vagy egész fehéret.
Ha már elfogadod a meghívást, akkor légy pontos, nehogy a többi vendégnek terád kelljen várni és az amúgyis izgatott háziasszony a háztartás gondjai mellett még a te késésed miatt is bosszankodjék. Elsőnek nem kell lenned, azt hagyd a kávénénikéknek. Pontosság azért ajánlatos, s ha 9 órára vagy híva, akkor valószínű, hogy fél tíz előtt nem várnak; tehát ráérsz akkor megjelenni.
„Az embert az étkezési módjáról ismerik meg.” Ez nagy fontosságú kijelentés, de mély jelentősége is van.
Legkönnyebben megismerhető egy férfi illemtudása a vendégasztalnál. A civilizálatlan, intelligencia nélküli ember kezében nem áll jól a kés és villa. Nagyfokú neveletlenség pl. ha valaki a kést a szájához veszi, vagy pedig a villával piszkálja a fogát. Nem illik sokat enni, jóllakni otthon is lehet, azonkívül a hangos beszéd és nevetés sérti az ebéd vagy vacsora ünnepélyességét. A szomszédokkal egész bátran, sőt kötelességszerűen társaloghatsz, de a messze ülőkhöz ne kiabálj át, s ne nyújts kezet az asztalon keresztül, mert eltekintve attól, hogy felboríthatsz egy telt poharat, másokat zavarsz vele.
A főbb illemszabályok a következők:
1. Leülésnél könnyedén hajtsd meg magad jobb és bal szomszédod felé fordulva, ebéd után pedig kívánd „kedves egészségükre”.
2. A szalvétát terítsd ki térdeidre, nyakba tenni már rég nem szokásos.
3. A levest lassan kanalazd és ne szűrcsöld, a kenyeret vagy zsemlyét pedig a világért se aprítsd belé.
4. A kínálásnál ne rakd tele a tányérodat, s ne válogasd ki a legjobb falatokat.
5. Ha valamit már vettél, akkor meg kell azt még akkor is enned, ha nem is ízlik. Tehát, ha ismeretlen ételek kerülnek eléd, légy óvatos!
6. Dicsérd a háziasszony konyhaművészetét. Ha még egyszer szeretnél valamely fogásból, akkor mondd a következőket: – Engedje meg nagyságos asszonyom, hogy ebből a felséges pecsenyéből még egyszer kérjek. Nem emlékszem, hogy valaha jobbat ettem volna.
Ilyen bókot minden háziasszony szívesen hallgat meg. Amellett azonban figyelemmel kell arra lenned, nehogy második vételed által a házigazda, vagy valamelyik vendég megrövidüljön.
7. A kés csak vágásra szolgál, tehát azt mindig a jobb kezedben tartsd, s ne vedd a szádba.
8. A kenyeret ne vágd késsel, hanem törd kézzel.
9. A villa arra való, hogy vele vedd a falatokat a szádba.
10. A burgonyát nem szabad késsel vágni, hanem a villával kell azt szétnyomni.
11. Ha hal kerül terítékre, azonnal tedd le a kést, vedd jobb kezedbe a villát, a bal kezedbe egy darab kenyeret s úgy egyél.
12. Ne egyél gyorsan, s vigyázz, nehogy pecsétet ejts az asztalterítőn.
13. A borospoharat mindig a talpánál kell megfogni, a koccintásnál vagy egészen, vagy csak félig kelj fel; hivatalos toastnál illik a bort egészen kiinni. Ilyenkor mindig jobb kezedbe fogd a poharat.
14. Épp úgy gondoskodj asztali szomszédnődről, mint önmagadról. Mielőtt magadnak töltesz, tölts szomszédnődnek is, vagy legalább is kínáld meg őt.
15. Ne igyál gyorsan és sokat. Tudnod kell, hogy mennyit győzöl.
16. Ne dicsérd az italokat és ételeket közönséges tónusban, hanem igyekezz választékos kifejezésekkel élni.
Ha egy vendéget az a baleset ér, hogy a poharat felborítja s a bor kifolyik, vagy a mártás kidől, vagy egy folt esik az asztalterítőn, afelett nem kell kétségbe esni, az emberi dolog s már sok mindenkivel megesett, ilyenkor nagyon helyénvaló az általános megdöbbenést egy tréfával vagy elmés mondással elütni. Egy helyén alkalmazott bókért minden hölgy megbocsátja a ruháján ejtett foltot. Mondhatod: – Bocsásson meg nagysád ügyetlenségemért, de hát nem csoda: hogyan is vigyázhatnék én a mártásra, amikor nagysád ül mellettem?
Vagy:
– A bor azért ömlött ki, mivel reszketett a kezem, áthatva azon boldogságtól, melyet az ön szomszédsága okoz; tehát nem is én vagyok a hibás.

Ha a szerencse kedvezése folytán imádottad kerül melléd, akkor beszélgess vele nyugodt, higgadt hangon, mutasd, hogy minden szava boldoggá tesz és légy figyelmes is hozzá. Ha kiderül, hogy a vacsorát ő készítette, akkor dicsérd annak rendkívül ízletes voltát.
Az asztalnál addig, míg hölgyek vannak jelen, kizárólag olyan dolgokról beszélj, amelyek hölgyeket is érdekelnek. A politikát teljesen hagyd ki a játékból, mert erre az urak okvetlen vitatkozni kezdenek, ami a hölgyeket viszont untatná. A beszéd tárgya ne kizárólag ruha, divat legyen, hanem zene, színház, mozi, könyvek, stb.
Sohase helyezd a saját személyedet előtérbe; ha azonban a körülményeid felől érdeklődnek, akkor beszélj nyíltan, ne nagyzolj és ne tüntesd fel helyzetedet hamis világításba. Fontos és reád nézve döntő jelentőségű lehet, ha tehetséged és egyéb előnyeid maguktól derülnek ki s nem a te előadásodból.
Jó társaságban mindenki annyit ér és annyinak látszik, mint amennyit szavai és megjelenése igazolnak.
Óvakodni kell minden vitatkozástól, mert a társaság hangulatát állandóan kedélyessé kell tenni. Ha veled tréfálnak, értsd meg a tréfát és inkább tekintsd humoros, mint komoly oldaláról. Ha még a te rovásodra is szól a vicc, nevess rajta ahelyett, hogy megsértődj.
Imádottad szülei iránt a lehető legudvariasabb légy. Ha az apa hivataláról vagy úti- és vadászkalandjairól beszél, figyelmesen hallgasd meg őt, ha alkalom nyílik reá, csodálkozásod fejezd ki. Jól meghallgatni valakit, az valóságos művészet és megbecsülhetetlen előny.
Ha az imádott nő rosszkedvű, vagy ideges, akkor szeszélyeit türelemmel kell elviselni és elnézni egyet-mást. A nőknek nem imponál, ha a férfi nyafka, érzékeny. Legyen mindig bátor, határozott és kitartó. Szívesen ismeri el a férfi felsőségét a nő, akit erélyesnek és férfiasnak ismer meg. Az még nem férfiatlanság, ha a nőnek engedünk, az lehet udvariasság és előzékenység is, mert ha azt hajtogatjuk egy kérésre, hogy „parancsoljon”, ez nem jelenti azt, hogy megalázkodunk, hanem hogy előzékenyek vagyunk.
Ha akaratlanul is vitába elegyedsz, akkor elveidet megfelelő formában védelmezd, sőt védelmezheted anélkül, hogy az imádott nő érzékenységét sértenéd.
Asztalbontás után könnyen nyilik alkalom az egyedüllétre, különösen, ha a szülők egy kissé visszavonulnak szundikálni. Ezt az alkalmat fel kell használni, hogy intim, bizalmas közléseidet imádottaddal kicserélhesd.
Egy gyengéd, ábrándos, érzékeny leánnyal természetesen egészen másképp kell bánni, mint egy érzéki, vidám hölggyel. Beszélj vele kedvenc költőjéről és írójáról; bizalommal közöld vele kisded gondjaidat és kérd ki tanácsát, ami jó benyomást fog kelteni. Azonban óvakodj a szentimentalizmustól és puhaságtól, mert ezek nem tetszetős dolgok.

*

Bélyegnyelv

Aszerint, hogy a bélyeget a levélboritékon vagy képeskártyán hová és hogyan ragasztják fel, a szerelmesek üzenetet válthatnak, mellyel sok mindent kifejezhetnek.
És pedig ha a bélyeget a levél vagy levelezőlap felső jobb sarkában rendesen ragasztjuk fel, azt jeleníti: közömbös vagy nékem.
Ha hátul középen rendesen: írj azonnal.
Ha bal felső sarokban rendesen: írhatok nyíltan?
Ha ott fordítva: csak titokban írj.
Ha jobb sarokban fent fordítva: féltékeny vagyok.
Ha középen fent ragasztjuk: mikor találkozunk?
Ha ugyanott fordítva a bélyeget: mikor csókolhatlak meg?
Ha lent a jobb sarokban: ma felkereslek.
Ha ugyanott fordítva: ma keress fel.
Hátul középen fordítva: vigyázz! lesnek ránk.
Ha fent középen rendesen: szeretlek.
Ha fordítva: szeretsz?
Ha lent középen rendesen: haragszol?
Ha fordítva: gyűlölsz?
Ha hátul lent rendesen: adj találkát!
Ha fordítva: nem óhajtalak látni!
Ha hátul az alsó balsarokban: igen.
Az alsó jobb sarokban: nem.
Hátul a felső jobb sarokban: beszélj!
A hátsó felső bal sarokban: nem leszünk egymásé soha.


TARTALOM

Hogyan viselkedjünk a társaséletben, hogy sikereket érjünk el?
Hogyan nyerhetjük meg valakinek a szimpátiáját?
Hogy viselkedjünk a nagy társaságban?
Bálban, táncvigalmakon
Miként viselkedjünk étkezés alkalmával
A társalgás művészete
Színházban, moziban stb. szem előtt tartandó szabályok
Társalgások. (Ismerkedések.) 1. Első látogatás. – 2. Uccán. – 3. A vonaton. – 4. Fürdőhelyen. – 5. A szalonban. – 6. Báli csevegés egy hölggyel. – 7. Bucsulátogatáskor (vallomás.) – 8. Megismerkedés a sétatéren. – 9. Ismerkedés a mozielőadás alatt. – 10. Ismerkedés esőben
A hódítás művészete. 1. A tetszeni vágyó. – 2. A szemérmes. – 3. A goromba. – 4. A büszke. – 5. Az emancipált. 6. A pajkos. – 7. A magába zárkózott.
Hogyan kell szerelmeslevelet írni
Bélyegnyelv
Végszó
Megszólítási formák
Tréfás mondások tánc közben
Virágnyelv
Nyakkendőnyelv
Gondolatok, szellemes és tréfás ötletek a szerelemről, az asszonyokról és a házasságról
Bókok
Vallomások
Szenzációs könyvek


*

Magyari Tivadar:
Kovács Szabó János István táncot és illemtant tanít a fiának

Kovács-Szabó János István – Kolozsvár külvárosában – lelkére köti házibuliba induló kamasz fiának, ifj. Kovács-Szabó János Istvánnak:
– Amikor megérkezel a Kerekdombra, Erzsike születésnapjára, bemész szépen, és először köszönsz az öregeknek, mondod szépen Banyó néninek: „csókolom, Banyó néni, hogy még tetszik lenni?" Utána mondasz valamit Jani bácsinak is; nehogy nekem csak elmenjél az öreg mellett, és ne szóljál nekije, akármilyen hülye, mert leég a pofámról a bőr. Mondasz nekije szépen valamit a karburátorról. Aztat szereti, mert egész életibe mind a karburátorokat dikicselte.
Amikor először megkérdezed, „hogy még tetszenek lenni", akkor ők automatikusan aztat fogják mondani, hogy köszönik szépen, jól vannak. Akkor egy kicsit még beszélgettek, és, hogy lássák, hogy már nagy fiú vagy, szépen mondasz még valamiket Jani bácsinak a karburátorról. Aztán megkérdezed, hogy „máskülönben hogy még tetszenek lenni", és akkor már aztat fogják mondani, hogy jaj, betegek és öregek. Te mondjad akkor, hogy „jaj, dehogy, ne tessék viccelni, jól tetszenek kinézni".
Jani bácsi egy kicsit dadog azótától, amiótától szájba vágta egy elszabadult karburátor.
Amikor Erzsikének szépen átadod a virágot és az ajándékot, mondod nekije, hogy „Isten éltessen", és közbe a szemibe nézel. De nem mélyen nézel, hogy úgy duvadjon a szemed, mint a vadbihalynak, hanem csak finoman. Ő fogja mondani neked, hogy köszöni szépen, de nem kelletett volna. És óvatosan megpuszilod kétfelől, de közbe nem cuppogtatsz, mint a tavaszi bolond bornyú, és nem ölelgeted, csak úgy finoman tartod a vállát nekije a két kezeddel. Jobban mondva: neked elég, ha csak az egyik kezeddel.
Aztán, ha kínálnak valamivel, nekem ottan ne nézzed aztat az ételt, hogy essen ki a szemed, mint a bolond bihalynak, hanem először szépen mondjad, hogy jaj, ne még tessék zavartatni magát. Ekkor ők automatikusan másodszor is kínálnak, s akkor szépen megköszönöd, nem nyakangatsz, veszel egyet, mondod nekijük, hogy milyen finom, ilyent nem ettél soha, amiótától magadat tudod. Ha sokféle étel van, nem zabálsz összevissza, hogy aztán nekem itten fossál, mint a Kilin lova pünkösdkor a Pillangó uccában.
És annyit iszol, hogy reggel tudjál felkelni, amikor kell. Én is mindig annyit ittam ilyenkor. Ha ötkor kelletett felkelni: annyit ittam. Ha hétkor kelletett felkelni, akkor meg annyit.
Ha lesz tánc, először Erzsikét kéred fel. De csak miután már táncolt a saját fiújával, ha van olyan már nekije. De ahogy én nézem őtet, nincs.
Ha van ott egy másik lány, aki tégedet érdekel, aztat is felkéred táncolni. Utána is végig kimutatod nekije, hogy érdekel tégedet, de közbe még másokkal is beszélgetsz, hogy ne még higgye el magát. De vegye észre, hogy legtöbbet vele beszélgetsz. Ha te is érdekeled őtet, akkor figyel majd téged a szeme sarkából. De eztet te nem fogod érzékelni, csak remélni fogod. És vigyázzál, mert a lányok csontozata kicsit más, és ezért ők a szemük sarkából is jól látnak.
Mindig úgy kell kezdeni egy lánnyal, hogy először meghallgatod a problémáit. Rendesen rája nézel. És nem bámulod a mellit, mint a bolond bihaly. És vigyázzál, mert ha megérzi, hogy csak teszed magadat, hogy érdekelnek a problémái, akkor – gátá! – már nem még megy veled. És ha táncolsz vele, a lánynak a lapockáját fogod, aztat a csontot a hátába ottan fent. Innen maximum egészen a derekáig mehetsz le, ahogy a tánc követeli. Hol van egy lánynak a dereka? Tudod? Mutasd meg magadon! Na, az lehet, hogy az neked ottan még a derekad, de a lányoknak kicsit más a csontozata: az nekije már félig a segge, ottan stop! – ne menjen lejjebb a kezed; és nem szorítod magadhoz, nem nézel be a mellibe, és nem nyomod soha tánc alatt a gombod az oldalába. Hallod? Tánc alatt meg nem lépsz nagyokat, mint a bolond zsiráf. Az én időmbe tudtuk tartani szépen a lányt tánc közbe, akkor volt tisztelet, gyengédség, nem kapkodtunk, nem nyúlkáltunk ide, oda. Lehetne ez ma is: nekem ne mondja senki!
Ha esetleg az a lány jön el onnan, mondod nekije, hogy hazakíséred, ha megengedi. Ha aztat mondja, hogy ne még kísérd haza, hogy ne még fáradj ezzel, akkor lehet, hogy csak nyakángat, kéretteti magát. Akkor mondod nekije, hogy úgyis te is arra mész. Mindegy, merre kell menjél, te aztat mondod. De ha akkor se akarja, akkor köszönj szépen, mert úgyis gátá. Valamiért nem tetszettél neki, vagy lehet, hogy nem vagy a zsánere nekije. Igen. Ne bámulj itten, mert eztet így mondják: „nem zsánere valakinek".
Mikor jössz el a háztól, mindenkinek köszönsz, mondod, hogy „csókolom, Banyó néni". Mondasz még valamit Jani bácsinak a karburátorról, ha még ébren van a hülye, és hogy bocsánat a zavarásért, ők akkor automatikusan egy kicsit fognak marasztalni, de nem gondolják komolyan, te mondod, hogy mész, mert reggel fel kell kelni.
Ha meg hazakíséred aztat a lányt, akkor az úton is végig hallgasd szépen a problémáit. És találj te is valami probléma magadnak, amit elmondasz neki. Aztán, hogy történik valami majd ottan vagy nem, te tudod eldönteni, aztat nem lehet előre elmondani. Vigyázol, és mindig orientálódsz a szituáció után. Ha rosszul orientálódtál, akkor: gátá! Az én időmbe az első hazakísérésnél csak a lány problémáit hallgattuk. Csak a következő találkákon kezdtünk lassan orientálódni a szituáció után.
És ha végre van valami, akkor is mindig a kezivel kezded. Nem rohansz ottan nekem ajtóstól a házba. Egy lánynak mindig a kezivel kell kezdeni, nem a mellivel, pláné a pinájával. Nekem ne mondja senki!


Forrás: Magyari Tivadar: Megszokás első látásra. Koinónia, 2015, Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése