(Endrődi Sándor nyomán)
1845
 |
| János vitéz (illusztráció) |
Márczius 6.. Pesti Divatlap. 19. sz. 307. 1. Adatok „kritika titkai"-hoz. A Hírnök utolsó számaiban két lelkes honfi (egy név alatt) szent buzgalommal izzad, iparkodván engem verseimmel egyetemben tönkre silányitani. Különösen ajánlom mindenkinek, hogy elolvassa, ki csak hozzá férhet: sőt kérem mindazokat, kiket csekélységem csak némelly részben is érdekel, hogy elolvassák. — Az ott buzgolkodó két atyafi hajdani iskolatársam, kik már akkor kalapálták a kádencziákat, mikor én még azt sem tudtam, mi a költészet: bocskorszij-e vagy martyrkorona ? — És ők azóta folyvást ütik a verseket, és ezeknek özönével elárasztják a szerkesztőket rendre; de a szerkesztők olly impertinens embertelenek, hogy őket mindeddig sem mutatták be a közönségnek. És ez aztán vexa! és dühbe hozza az embert, valamintségesen dühbe hozta az én fentisztelt iskolatársaimat; s nem csoda, hogy dühökben épen belém kaptak, én belém, kire ők hajdanában csak ollyan formán néztek le, mint néz le a nagy, nagy ökör a lábainál szaladó kicsiny kis pacsirtára. — Hazám tiszta keblü, legszebb erényű ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét,
Petőfi Sándor.
 |
| János vitéz (illusztráció) |
Czimlap: János Vitéz. Irta Petőfi Sándor. Kiadta Vahot Imre 1845.
Második oldal: Budán, 1845. A m. k. egyetem betűivel. Ezután I—IV. oldalon Vahot Imre előbeszéde.
A harmadik oldalon: János vitéz. Népmese. (1844.) 12-rét, IV + 113 1. A borítékon két kőmetszetű rajz van, Grimm Vinczétől, az egyik János vitézt lovon, a másik az óriást ábrázolja, amint ez utóbbi János vitéz kardjába lép...
Vahot a János vitézből egyszerre két kiadást nyomatott 500—500 példányban. A második olcsóbb kiadást, melynek czimlapján az 1846. évszám áll, az előszó elhagyásával később bocsátotta közre.
Márczius 6. Pesti Divatlap. 19. sz. 308. lapon: A lapunk érdekében tett jelentéshez még azt is hozzá kell csatolnunk, miszerint legkedveltebb, legnépszerűbb iróink közül kettőt, Nagy Ignáczot (a humoristikai czikkelyekben) és Petőfit (a vers költeményekben) az uj évnegyedtől kezdve lapunk kizárólagos dolgozótársaiul megnyerni, szerencsések valánk.
Márczius 8. Életképek. I. 10. sz. 322. 1. A Hírlapi méh czimű rovat ezt irja: „A mutatvány Petőfy (!) „János vitézéből" a Pesti Divatlapban, de még inkább az alatta álló kiadói csillag igen nagy várakozásokat gerjesztenek e költemény iránt. Majd meglássuk."
Márczius 9. Pesti Divatlap. I. 20. sz. 326. lapon a szerk. értesítés az Írókhoz ez. rovatban: „— Szeberényi Lajosnak Petőfit dicsőítő epistolája nem lévén ollyan, melly magát a szerzőt is megdicsőitené, ünnepélyesen visszautasíttatik, kivált miután tapasztalni lehet, hogy némelly emberek úgy nevezett barátjaikat szemben dicsérni, álarcz alatt pedig gyalázni szokták."
Márczius 20. Pesti Divatlap. 23. sz. 363 1. Cziprus-lombok Etelke sírjáról. I. Ha életében nem szerettem volna. II. Függ már a lant megérintetlenül . . . kezdetüek, a következő csillag alatti jegyzettel:„A még ezen héten megjelenendő hason czimű vers-füzetből a szerző 50 példány árát az árvai és szepesi éhezők számára szándékozik ajándékozni, és igy a szép és jó irányú könyvecske kétszeres érdekkel birand olvasóink előtt. A szerk."
Márczius 20. Pesti Divatlap. 23. sz. 363. lapon „Petőfinek" czimmel Kerényitől a következő vers olvasható:
Kedvesét a téli földbe tették!
Jőnek majd ezer vigasztalással,
Kik a vidám dalnokot szerették.
Mit a bánat kebeledbe vése,
A sebet, még fájóbbá szakítja
Annyi szónak tépő érintése.
Özvegy lelked kínját orvosolni
Néma ajkkal jőnék én te hozzád,
Karjaidba — sirván — átomolni
 |
| Petőfi arckép a Pesti Divatlapban |
Hová tünének szívható
Lantod kedélyes hangjai,
Mellyek vígan folytak, miként
A csörgeteg hullámai?
S mért függ bútelt tekinteted
A czipruslombozat felett,
Mit a sötétlő hantokon
Éber szerelmed ültetett?
A néma kőkereszt alá
Nem hat le metsző éneked,
S halovány szép halottadat
Álmából fel nem költheted.
S az elhidegült hókebelt
Többé fel nem dobogtatod,
Bár égre tört harag között
Szirtet repesszen szózatod.
És itt fent, e hideg világ —
Tapasztalásból tudhatod —
Önzőbb sokkal s részvétlenebb,
Mint hogy megértse bánatod.
S bár kedves lantod énekén
Érzésre gyúl a mübarát,
Nem is véli, hogy a panasz
Szived véréből ömlik át.
Nem sejti, hogy megváltozott
Lantod siralmas hangjai,
Sorstól kisértett lelkednek
Elszaggatott darabjai.
Oh hát ne zengd bús lantodon
A szivet metsző éneket:
Többé kedves halottadat
Álmából fel nem költheted.
Vagy zengd! ime egy hű barát
Veled jó s bal sorsban rokon,
Enyhet talál és csöndes irt
A kedves bánathangokon.
Mert érzem szived érzetét,
Veled vesztésben társ vagyok,
Te holtat, élő szivet én,
De elvesztettet siratok.
Hideg sir nem rabolta el,
Nem hamvad súlyos hant alatt,
A vas törvény és e világ
Vont köztünk választó falat.
S míg nyugton vagy te a felől,
Hogy a sir keble zajtalan:
Rajtam kettős a fájdalom,
Mert az, kiért ég bánatom,
Ö maga is boldogtalan.
Márczius 22. Életképek. I. 12. sz. 377. 1. Csatáry Ottó „Irodalmunk jelen állapota" cz. alatt áttekintést adván az irodalomról, Petőfiről igy emlékezik meg:
„Igen ingerlők legújabban Petőfi pajzán és humoros, rendkívül könnyen futó, és ezért is kaczagtatva ,hamar elfutó' versei, — mellyeket közelebb, együtt a pesti kör pártolása mellett adott ki. Ezzel egy időben jelent meg ugyan csak ö tőle a ,helység kalapácsa' vig hős költemény." Ehhez a szerk. megjegyzése csillag alatt ez: „Mellyben hogy van egy kis nyers elem, tagadhatlan; de nagy a költői erő is! Szerk."
Márczius 23. Pesti Divatlap. 24. sz. 377. 1. Lapunk belbecsét nem kevéssé emelendi az, hogy a közkedvességű költő Petőfi lantja a három divatlap közt egyedül a Pesti Divatlapban fog zengeni, még pedig minden szám hozand tőle egy-egy vig vagy komoly költeményt. (Jelentés lapunk uj évnegyedi folyamáról.)
Márczius 29. Életképek. I. 13. sz. 403. 1. Egy telem Debreczenben 1844.
Márczius 29. Életképek. I. 13. sz. 418. 1. A Hírlapi méh ez. rovat a P. Divatlap márcz 20-iki verseiről irja: „Petőfi ismét két Cypruslombot hoz Etelka (!) sírjáról s ugyan ő hozzá két vigasztaló vers intéztetik, az egyik Herényi, a másik Túri Samutól, mik talán kevésbbé valók nagy közönség elébe."
Márczius 30. Pesti Divatlap. I. 25. sz. 399. lap. A csavargó.
Márczius 30. Pesti Divatlap. 25. sz. 411. lapon: Petőfi Sándor, felhagyva a lapunk mellett ügyesen viselt segédi hivatallal, miután lapunk számára levétettük arczképét, s egy egész évnegyedre ellátott bennünket jeles verseivel, e napokban elhagyja a fővárost. Helyébe a már néhány csinos dolgozataiból, különösen a „Hölgy teremtetése" czimű munkájából ismeretes Kolmár József jött lapunkhoz. Sok szerencsét kívánunk az elutazandó géniális költő kalandoros életéhez.
Április 10. Pesti Divatlap. II. 2. sz. 47. I. Szülőimhez.
„ 10. Pesti Divatlap. II. 2. sz. 53. lapon egy verset olvasunk, mely arra az alkalomra íratott, midőn Petőfi 1845 márcz. 31-én barátaival bucsúlakomát tartott s másnap Felső-Magyarországra ment utazni. A vers Emőditől van s „Petőfi búcsúján" czimmel így szól:
Hé bort fiuk! és dalt, de ám vigat
Mondom fiuk ! vigat daloljatok!. . .
Mi ördög ez ? mi tompa lustaság!
Illyést ma bennetek nem állhatok.
Jővel barát! te vándor énekes
Kezd rá húrod legvakmerőbb dalát,
Mellyről tudod: hogy fölhevítené,
Mellyről tudod: lerészegitené,
Melyről tudod: párbajra keltené
Magát a Balaton minden halát.
Hanem, ha majd egekre hág szavunk:
Akkor fiu! szekérre lopd magad,
Mert lásd, Pest rosz kövén az a kerék
— Ha torkaink igy nem mérsékelnék —
Kényes hallásink nem szivellenék,
Olly otrombán keserves hangot ad.
S fönülsz ? ... ragadjon villám s gondolat,
Hogy visszanézni rá ne érj felénk...
Kiknek szoritád férfi jobbjait
Ne lásd — miként siró banyák levénk.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése