Drakula... orra

(Vámpírológiai alapismeretek)

Egyik augusztus végi bejegyzésben már szót ejtettünk Drakuláról, egy régi klasszikus némafilm kapcsán. Most egészen más megközelítésből tűnik fel újra ez az örökérvényűnek bizonyuló személyiség Siklósi Nándor tanulságos esszéjében.


1897-ben jelenteti meg Abraham („Bram”) Stoker dublini író minden idők legismertebb horrortörténetét, a


 Drakulát.

Hogy legyen kis magyar vonatkozása is: a regényíró ír Vámbéry Ármin magyar zsidó tudóstól hallott először a havasalföldi uralkodóról, a karóbahúzó Vladról. Stoker maga sohasem jutott el Erdélybe illetve Romániába. És van egy nagyobb magyar vonatkozás is: a vámpírgrófot az erdélyi Lugosról származó Blaskó - ismertebb művésznevén Lugosi - Béla vitte sikerre a filmvásznon (mielőtt a horrorfilm sztárja lett volna, broadwayi színpadon szívta a vért Drakulaként - ott figyelt föl rá a Universal filmstúdió producere).

Ugyanebben az évben ült össze Bázelban – fényes külsőségek mellett - az első cionista kongresszus, Herzl Tivadar szellemi irányítása alatt. Véletlen egybeesés, mint mondjuk az is, hogy a Bayer abban az évben kezdte el gyártani mindmáig legsikeresebb termékét, az aszpirint, vagy hogy Oscar Wilde-ot kiengedték a readingi fegyházból, és hogy először használta egy feltaláló – elektronikus számoló szerkezetének meghatározására – a computer szót. Számítógépemen – internetes szörfölés közben - „futottam rá” a Drakula-tematika egyik kevéssé feldolgozott szegmensére Allan Nadler, a madisoni Drew University professzora cikkében (Imaginary Vampires, Imagined Jews).

Bár Stoker még véletlenül sem utal Drakula esetleges zsidóságára (ilyesmit nem is nagyon hallhatott Vámbérytól…) – a vérszívó gróf figurája számos ponton egybeesett az antiszemita sztereotípiákkal: visszataszító kinézetű, kelet-európai, gyökértelen, éjszaka-komplexusos (a sötétség a lételeme), olthatatlan a vér- és pénzszomja. Stoker jól ismerte a struggle for life darwini fogalmát és a társadalomra is kiterjesztő „tudományos” szociáldarwinizmust (ez később Adolf Hitlernek is megtetszett, éppen implicit rasszizmusa és antiszemitizmusa okán), és atavisztikusan idegenkedett a Nagy-Britanniát „elözönlő” askenázi zsidóktól. Nem véletlen, hogy Drakula grófot úgy írja le, ahogyan később a hitlerista Stürmerben megrajzolták a zsidókat: nagy görbe orr, sűrű és bozontos szemöldök, hegyes fülek, karomszerű ragadozó kéz, púpos testtartás, kacsázó járás, mindent eltakaró sötét öltözék.

A Transzilvániából elszármazott (és egyes antiszemiták feltételezésével ellentétben: nem zsidó származású) Béla kicsit rájátszott erre a zsidós kinézetre – a biztonság kedvéért egy nagy (mógendóvidra hajazó) hatágú csillagot is nyakába akasztott. Vitán felül Lugosi vitte sikerre Stoker vámpírját - elegáns és cinikus, egyszerre vonzó és taszító transzilván grófként mutatva be őt a globális publikumnak. (Egy vad blogger Drakulát vérnőszőnek titulálta, nem tudván, hogy ez a saját vérével - azaz: családtagjával - nemi viszonyt folytató személyre - /ld. még: incesztus/, nem pedig a vérfarkasra vonatkozik. Sem a kitalált Drakula, sem a történelmi Vlad curriculumában nem leltem vérfertőzésre; ne kenjünk hát szegény rémekre igaztalan vádakat. Enélkül is van elég a rovásukon: Vlad például a kalpagjukat előtte le nem vevő követeknek a koponyájukhoz szögeltette a fejfedőjüket – nem lehetett könnyű a diplomatáknak betartani a drákói szertartásrendet. A félreértések elkerülése végett: ez utóbbi jelző görög államférfit takar, de ugyanazt a ’sárkány’ szótövet rejti, mint a vlach államférfi epiteton ornansa.) Nem beszélve arról, hogy Vlad ’Tepes’ bizonyíthatóan nem volt zsidó, még Bram Stoker könyvében sem. Orra ugyan a korabeli ábrázolásokon elég méretes – de egyáltalán nem „zsidós”… Hatágú csillagos nyakláncra sincs semmiféle utalás az eredeti könyvben - viszont közismert, hogy a filmvárosban a történelmi hűségre általában nem sokat adtak: a közönségnek alkottak, a minél nagyobb bevétel érdekében – a nézők pedig „ugyemegmondtam” bólogatással vették a sanda célzásokat. Mert mindenki hallott már arról, hogy a zsidók mindig benne voltak mindenféle mágiában, összeesküvésben és egyéb véres meg sötét üzelmekben…

Ezzel vissza is tértünk a zsidó (vér-)vonalhoz. Mert, ugye, kik azok, akinek a nap az estével kezdődik (pl. a szombat, a sábesz - péntek estével); akik közismerten idegenkednek a kereszt jelétől (aversio crucis); akik dögletesen bűzlenek - a fokhagymaszagot se hagyjuk ki, hiszen ez az antiszemiták szerint reálisan létező zsidóbűz, a fetor judaicus szerves része; akik általában fekete ruhákat hordanak; akiknek a kinézete olyan más... Hát persze, hogy a zsidók. Ha még hozzáteszünk néhány tulajdonságot, úgy, mint vérszívás, ragadozó hajlam – akkor a vámpírok. Vegyük a formális logikát: következésképpen a vámpírok - zsidók?

Drakula-érem

A zsidó hagyomány ismer vámpírokat. A középkori zsidó legendáriumban szerepel Estrie, a különféle formákat felölteni képes repülő vérszopó démonhölgy. De „fajelméletileg” nem zsidó: idegen, éppen a zsidókra idegenben váró veszélyek megtestesítője. A feltehetően a XIII. század végén német földön íródott zsidó könyv, a Szefer Haszidim (a Kegyesek könyve) egyebek között taglalja a vérre éhes démonok praktikáit, egyéb babonák sorában. A vámpírok azonban semmiképpen sem lehetnek zsidók – írja egy tudós rabbi (David Wolpe). Több érvet is felhoz állítása alátámasztására: a vámpírok vért fogyasztanak – a zsidók számára ez ismeretesen a legnagyobb tilalom alá esik (mondhatnánk: halálos bűn); a vámpírok állandóan bővítik „gyülekezetüket” (a közismert harapás azonnal vámpírrá tesz, főként hölgyeket) – míg a zsidók közismerten nem térítenek és a betérés is viszonylag bonyolult; a vámpírok a sötétség gyermekei, minden fény ellenségei – a zsidóknál éppenséggel a világosságnak, a fénynek van kultusza, a „Legyen világosság!”-tól a péntekesti és különösen a hanukai gyertyagyújtásokon át a napfény mindennapi imákban való köszöntéséig (és egy vámpírnak, ha zsidó lenne – tréfálkozik a rabbi - aludnia kellene éjjel, hogy reggel már ott imádkozzék a minjenben); a vámpírok halhatatlanok (képtelenek meghalni) – a zsidóknál mindenki halandó (hiszen Ádámot és Évát még azelőtt kiűzték a Paradicsomból, mielőtt ehettek volna az élet fájáról); a vámpírok kitalált, imaginárius lények – a zsidók viszont valóságos emberek (akik jól ismerik a valóságos szörnyeket, és azokat legtöbbször túl is élik).

A vámpírológiát Hollywood mesterei fejlesztették mesterfokra. A folyamatosan föl-föltámadó, a szükséges pillanatban vámpírfogat növesztő, árnyékot nem vető (ne feledjük: éjszakai fajta), ijesztő kinézetű férfiú (ld. Lugosi Béla) – közhellyé vált. Ezt a vámpírt, mint közismert, „keresztény” módon csupán a szívébe szúrt fakaróval lehet megölni (és kizárólag napvilágnál. A virulens antiszemitizmus jelenlegi tenyészhelyén, a fundamentalista berendezkedésű iszlám országokban (ahol egyébként az európai „ihletésű” vérvádnak, vámpírológiának semmilyen történelmi hagyománya nincs), egyes „karikatúrákon” Drakulát formázó kutyafogú zsidó (Ariel Sharon miniszterelnök sábeszdekliben, kaftánban, pajesszal, és a biztonság kedvéért fülében Izrael zászlajával) marcangol egy ártatlan arab (feltehetően moszlim) kisleányt. A kör bezárult: a dákok utódainak nagy bánatára Drakula is zsidó lehetett.

Siklósi Nándor

És itt egy aligkétperces korabeli (emiatt nem szinkronizált) előzetes –trailer, ahogy most trendin mondanák… Benne a dávidcsillag…