 |
| Felállás a táncmulatságon. Imets László rajza |
A tánc Csíkszentdomokoson is a társasélet kellős közepét jelentette a fiataloknak, s jelenti részben ma is, erősen átalakult formában - derül ki dr. Balázs Lajos néprajzi monográfiájából Csíkszentdomokos nemiségéről (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009). A külön fejezetben tárgyalt táncos szokások egyik ismert eleme, hogy az anyák nagy előszeretettel vannak jelen a táncmulatságokon, s erősen inspektálják csemetéiket, miközben azok a terem közepén forgolódnak vagy éppen petrezselymet árulnak (mert hát ilyen is van...).
"Az anyák nem azlrt mennek bálba - magyarázza egy 69 éves domokosi asszony -, hogy a leánya jól viselkedjen, hanem azért, hogy lássa, lám, milyen legénnyel táncol, hogy ki akar szeretője lenni. Hogy véleményt mondhassanak. Mert ismerték a családokat, s hanem, hogy tudjanak érdeklődni... Vót úgy, hogy vecsernyéről jöttek bé s akkor mentek bé a terembe, s álltak fel a padokra, hogy lássanak: lám, a leányomat ki táncoltassa, lám a fiam kit táncoltat..."
Hogyan is volt a táncmulatság rendje? Ugyanez az asszony az eligazítónk:
"Az anyák körbe a padokra álltak fel... A leányok úgy megálltunk körbe, mikor lehúzták. Ki-ki a maga társaságával. S a legények a kör közepibe, a terem közepibe vagy a színpad előtt, a zenészek előtt... Akkor a terem közepibe táncoltunk.
A legények bentről néztek ki a leányok körébe, hogy kivel akar táncolni. (Olyan volt, mint egy kiállítás.)A zenészek ahogy megszólaltak, a legények má vigyázkodtak, s úgy mentek neki, akit kinéytek, hogy fel akarja kérni, s kérte fel...
Jött a legény, szabad lesz? s meghajolt. Olyan es vót, aki csak odanézett s az ujjával intett maga felé. De általában, ha nem volt olyan nagyképű valaki, az odament."
Egy másik asszony arra emlékezett, hogy a lányok nem szerették az anyai szimatolgatász. "Voltak ilyen-olyan megjegyzések: Jönnek a vénbanyák! Olyan es vót, hogy a tánc előtt a legények a színpad előtt kezdték énekelni, hogy "A vénasszonyok mind kiültek a padra..." S akkor álltak fel s mentek el. Aztán viccelődtek, hogy Ez nem tánc, met nincsen néző."
Hanem a lányoknak egyáltalán nem volt irigylésre méltó sorsuk: a táncban nagyon kellett figyelniük, mert ha egy legény hívta őket s ők eltátották a szájukat, egy-kettő elhúzatták nekik a fuszulykást, s attól aztán isten ments! Ugyanígy akkor is, ha a lány visszautasította a felkérőt.
De mi az a fuszulykás?
"A legény a leányt kiszemelte s ment: Szabad lesz? S aszongya a leány: Nem! Miért? Azért! Na nem baj, mondta a legény. Várt, várt egy kicsit, egy nótát lehúztak, s akkor azt mondta a cigánynak, hogy húzzon nekem egy fuszulykást. S akkor a cigány kezdte, hogy Te-te-te-te-te-te-te / Te-te-te-te-te-te-te. S akkor a legény megfogta a leányt, s elvitte az ajtóhoz, jól megrugta, hogy az udvaron elbukázott. Aztán úgy elment az a leján, hogy avval, azon az este nem táncolt többet senki" - mesélte egy 75 éves asszony.
Kemény felsőbbrendűség volt ez a férfinem részéről, de nem volt mit tenni ellene, az édesanyák egyenesen arra tanították a lányaikat, hogy a legényekkel nem szabad ellenkezni. A fiúk aztán vissza is éltek ezzel: "A fuszulykással fenyegetőztek es: »Vigyájz, met fuszulykást huzatok neked!« Ha kell, ha nem, a cigány se húzott egykönyen, me félt a leánynak a szüleitől" - mesélték a domokosi asszonyok.
A szerzőt nagyon érdekelte: ennyire nem volt választási szabadságuk a lányoknak?
„Nem utasíthatták vissza. Még ha olyan vót, hogy nem vót ínyire való, akkor se merték. Ha cigány kért es, el kellett menni táncolni vele. Mozsikáltatták ki egy szent percre. Nem vettük meg, de inkább féltünk visszautasítani a legényt. Akit kimuzsikáltattak, egy darabig nem mert menni táncba. Szégyelte. Met az nem ment olyan szépen. Ugye, elvette egyet táncolni, s kifordította, mert úgy mondták, kifordiccsa. Kisiríti a kézivel, ott, a fő helyen. S egyet belé es rúgott. Annyi ember szeme előtt. Me akkor más nem táncolt senki. Mikor ilyen kimozsikálás vót. A legényeknek tudtul adták, hogy faszulykás lesz... S akkor nem állt fel senki, csak az az egy pár. Bosszút akart állni a leányon. Nem abba a táncba, hanem a következőbe. A leány el kellett menjen az ilyen táncba es. Olyan nem volt, hogy ne menjen, ha felkérték. Akkor még durvább dolgot csinálhattak." (69 éves asszony)
Sajnos, a fuszulykás amolyan univerzális "fizetőeszköz", nem egyszer más (vélt) sérelmeket is megtorolnak vele a legények. Mint az alábbi esetben, amit egy 70 éves ember mesélt el:
„Eccer az egyik barátommal, itt fejjel, bementünk az ivóházba, s bevettünk egy pohár pálinkát. Mikor jöttünk ki, két leány jött bé vizet inni. Az egyik az ő szereteje volt. Azt mondja, »állj meg itt, az ajtó egyik felire, s én a másik felire. S mikor jőnek ki, mind a ketten eccerre a szeretőmöt úgy seggbe rúgjuk, hogy ott a kertet üsse el, ne. Megér-tetted-e?« Mondom, a börtönbe kötünk ki, Áron. »Ne törődj, aszongya, elintézem én«. Jó barátok vótunk, ugye, s a szavára hallgattam. Nekem es annyi vót az eszem, mint a marhának. Én es belerúgtam a leányba (kacagja). Úgy megrugtuk hitvány leányt, hogy négy metret ment, s akkor bukázott el (nagy élvezettel kacagja).
A leján aztán bőgve hazament. S akkor hát mennek az ügyvédhez, K. P.-hez: a seggbe rúgott leján s az anyja, s mondják a panaszokot, hogy ne, hát ilyent lehet-e csinálni?! Az ügyvéd azt találta mondani, hogy »Ide hallgassanak - az asszonynak mondta -, ha volt a leján a legényvel, akkor héjába perelünk. S ha nem vót, ha tiszta a legénytől, akkor lehet perelni. S aszongya az asszony, »nem baj na, aztán visszajövök még«. De úgy elmentek, többet nem jöttek vissza. Többet semmi szó nem vót, mintha nem es történt vóna semmi.
Az vót a helyzet, hogy Áron, a barátom, akinek a szereteje vót, elkapta, hogy másval es csinálja a menetet. S azért rúgta seggbe, s többet nem es ment héza. Áron addig hűségesen járt, s többször vót a lejánnal, s akkor elkapta, hogy egy másik legénvel es baszkódik. Na, ezért rúgtuk seggbe".
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése