2011. május 26., csütörtök

Nézzünk rajzfilmet: Várj csak, nyuszi! (No, pagagyi!)

Ilyen még nem volt, de ez a sorozat megéri, hogy elraktározzuk érdemes olvasóinknak, barátainknak. Régen nagy örömmel láttuk, még az "ántiidőkben", amikor készült. Sok vándorelem is van benne, amelyek az amerikai rajzfilmek bevett hozadéka, de vitathatatlan, hogy a Farkas (a Volk) és a Nyúl (a Zajec) figurája minden izében orosz, s egyúttal szovjet is. Benne van a korszak minden suta bája és együgyűsége, ugyanakkor rafinált univerzalitása.

A cselekmény halálian egyszerű: az epizódok elején többnyire a Nyúl szerepel valamilyen ártatlan dologgal foglalatoskodva, majd a Farkas tűnik fel, aki mindenáron el akarja csípni a Nyulat, ekkor a Nyúl menekülni kezd, mire a Farkas azt kiáltja: "No, megállj csak!", és utánaered. A sorrend néha változik, az eredmény azonban mindig ugyanaz.

És ami két sikertelenség között történik, az a mulatság, a játék, a szórakozás, amin mindannyian felüdülünk.

A jútub jóvoltából most húsz epizódra bontva kényelmesen végignézhető az egész Nyuszi-Farkas kavalkád és legalább ezalatt visszatér gyermeki jókedvünk is. (B. Bakter)

Az epizódok linkjei:









5. rész                6. rész                 7. rész                    8. rész                9. rész


10. rész             11. rész               12. rész                 13. rész                 14. rész


15. rész             16. rész               17. rész                18. rész                  19. rész


                                                      20. rész

2011. május 22., vasárnap

Vidéki pikantériák (9) Mindenki arra vadászik, de senki se dicsekszik vele

Vetkőző népi táncosok * Fotó Nagy P. Zoltán

Dr. Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009) c. néprajzi monográfiája továbbra is gazdag tárháza a csikszentdomokosi nemi viselkedésnek, ahogyan azt őszintén megnyilatkozó alanyai megvallották a szerzőnek.

Olyan kényes kérdéseket is megválaszoltak, mint azt, hogy mi a szerepe, fontossága és jelentősége a szűzességnek manapság a székely falusi társadalomban. Egy hosszabb, de történelmiségében társadalmi összefüggésekre is rávilágitó vallomást idézünk, egy 67 esztendős asszony szájából:

„Nyolcvan százaléka a férfiaknak nagyon tiszteletbe tartotta, ha úgy kapta, szűzen, a társát. Később aztán, az utolsó negyven évbe, má nem vót olyan nagy szenzáció. Má kezdték terhesen es a fehér ruhákot felvenni. De régen nem volt szabad. Nem es esküdtünk fehér ruhába, me színesbe esküdtünk, de a koszorút nem tehette a fejire, ha kiderült az, hogy férfivel vót...


Fontos volt, met a férfiaknak egy olyan bizalom vót, hogy a felesége nem volt mással, hogy ő vót az első..., hogy nem tudnak ujjal rámutatni... Met legtöbbször én azt hallottam a legényektől, hogy »ne tudja mondani senki, hogy ő es vót az én feleségemmel«. Ilyent ne vethessen senki a férj orrára. De ezt belénk es nevelték. Úgy féltünk, nagy erénynek tartottuk... A vallásnak is szerepe volt. Jártunk hittanórára, s vót egy olyan alkalom, hogy, hetedikesek vótunk, amikor az egyik lejánkáról kiderült, hogy valahol a nagy híd alatt a gyermekekkel csinálta az eszit. S ez így kikerült. S kitiltották a hittanóráról... Én úgy éreztem, mert leányul is jártam vallásos énekórára, hogy nem vagyok méltó oda, ha nem vagyok tiszta. Így éreztem... Én ha egy gyermeket (ti. serdülőt, legényt) megöleltem, megcsókoltam vóna, nem mertem vóna szentség kísérőnek menni. Úgy féltem, hogy az Isten megver, met hát lát mindent. S féltem, hogy ott megszégyenülök, ha úgy viselkedek...  Nem igaz, hogy mint fiatalnak nem volt ösztönöm, hogy nem lett vóna kedvem, de örökké ez a gondolat úgy visszatartott. Hogy én legyek méltó a koszorúra, s legyek méltó megjelenni az egyháznál bármire. Attól is féltem, me szókimondók vótak a legények es, ha valamelyikkel lefekszem, megmondja nekem, hogy gyere csak onnét vissza, met emlékszel-e? Nagyon-nagyon féltem a szüleimtől es.


Volt egy három éves szerető. Szerettük egymást. De édesanyám tiltott. Később jöttem rá, asszon koromba, hogy igaza volt. Én amúgy nagy mulatós vótam. Énekeltem, táncoltam, vidám vótam. Nem kihívóan, de szerettem mulatni, szórakozni. Édesanyámnak abba vót igaza, hogy ez megölt vóna, amennyire fétett, hogy én ilyeneket csinálok. 


Édesanyám egyenesen látta, hogy nem lesz vele jó életem. Akkor meg vótam egy kicsit édesanyámra neheztelve, hogy tiltott, de utána hálás vótam érte. Ez akihez férjhez mentem, egyenesen bátorított. A mi időnkbe (hatvanas évek), el merem mondani, hogy 80-85%-a így gondolkozott. Nagyon kevés volt, aki csapongó  életet élt. Mer az vagy így, vagy úgy kikerült. A legények bőccségből es elmondták. Hogy én evvel az este így vótam, s úgy vótam. Sőt, még egymást küldték: »eredj, próbáld meg te es me lehet«. Mi nagyjából tudtuk, hogy kik azok..."

Érdekes játék zajlott le azért, hogy a fiatalok valahogy megtudják egymástól: érintetlenek-e avagy sem. Főként a lányokat ostromolták ilyen kérdésekkel, legtöbbször egésyen nyiltan.


2011. május 18., szerda

Nézzünk filmet: Kalotaszegi madonna

Tavalyi, november 5-i bejegyzésünkben (A kolozsvári török, aki felfedezte Lakatos Demetert...) említést tettünk egy fekete-fehér filmritkaságról, amelynek forgatókönyvét Széfeddin Széfy Sevket bej jegyezte - ő az a nevezetes kolozsvári török, akiről ott olvashatnak.

Az 1943-ban Kolozsváron készült film azóta elérhető a jútubon, s hat részben rendelkezésükre áll azoknak, akik egy az egyben is szeretnének meggyőződni arról, milyen szinten állt az erdélyi magyar filmgyártás azokban a visszahozhatatlan, háborús hangulatú években.

A fekete-fehér magyar vígjáték játékideje 89 perc.

rendező: Rodriguez Endre
forgatókönyvíró: Orsy Gábor
zeneszerző: Buday Dénes
operatőr: Eiben István
vágó: Máriássy Félix

szereplő(k):
Sárdy János (Hegyi Ádám)
Adorján Éva (Enyedy Nóra)
Petrovics Szvetiszláv (Karsady Géza)
Tompa Sándor (Gazsi)
Vízváry Mariska (Etelka néni)

Rövid summája: Kalotafőről, a hegyek közé zárt falubeli magányból indul és római ösztöndíjon, nagysikerű kiállításokon, nagyvilági életen át ível a fiatal festő és modellje, a "Kalotaszegi Madonna" szerelmének története. A világtól elvonultan él a fiatal, tehetséges festő, Hegyi Ádám. Egy fiatal lány szerelme fellobbantja benne a világ, a hírnév, a fejlődés utáni vágyat...

A többiről győződjünk meg magunk!
Kalotaszegi Madonna - 1943 - Magyar - film - vígjáték - 01. rész


Kalotaszegi Madonna - 1943 - Magyar - film - vígjáték - 02. rész


Kalotaszegi Madonna - 1943 - Magyar - film - vígjáték - 03. rész


Kalotaszegi Madonna - 1943 - Magyar - film - vígjáték - 04. rész


Kalotaszegi Madonna - 1943 - Magyar - film - vígjáték - 05. rész


Kalotaszegi Madonna - 1943 - Magyar - film - vígjáték - 06. (befejező) rész

2011. május 16., hétfő

Mitől vidám egy Vidám temető

Alig jöttem meg a sírversekkel, az ivisz.hu újabb érdekes anyaggal piszkálta föl a fantáziám. E mellé már képeket is csentem, hogy asszondja:



Tánczos G. Károly remek sírfeliratai eszembe juttatták azt a máramarosi egzotikus látványosságot, amelynek közel egy százada járnak csodájára közeli és távoli vidékekről.

Én magam soha sem jártam még Szaploncán (románul: Săpânţa), de temetőjében - amely az idők során UNESCO-védelem alá is került -, ha virtuálisan is, de otthon érzem magam. A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a fából faragott, olajfestékkel és eredeti verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ion Pătraş kezdeményezésére.
Stan Ion Patras munkában és... gondban

Akkortól datálódik az azóta is páratlan falukrónika fokozatos bővítése - olyannyira, hogy ma már több mint 800 fakeresztről olvasható le az alatta nyugvók életének tréfás, a népköltészet ismert fordulataiba csomagolt summája. A temető valóságos szabadtéri múzeum, gyakorta felkeresett, külföldiek által sűrűn látogatott idegenforgalmi nevezetesség.

A síremlékek tölgyfából készülnek, Pătraş mester vésővel faragja ki az egyedi életképet, majd a hozzá tartozó, a helyesírási szabályoknak és a központozásnak fittyet hányó feliratok betűit, végül olajfestékkel, élénk színekkel emeli ki a naiv művészi látás jegyeivel megáldott domborműveket. A színek közül a legjellegzetesebb az ún. - szaploncai kék -, amely a maga sajátos keveréke nyomán vetekszik a suceavai kolostoroknál használt "voroneci kék"-kel.
Társadalomrajz a fejfákon: újságolvasó és fonó asszony...
...kerkékpáros atyafi és lakodalmasok...

Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét maguk a sírfeliratok  jelentik, amelyek általában rövid rigmusok, de Pătraş mestert olykor annyira elkapja az ihlet, a megörökítésre váró sorstanulság annyira bonyolult, hogy némely rigmusa a 7-17 verssoron is túlfövi magát .
Egy-egy fejfán a Halál is bemutatkozik

A vidámság is tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó mester lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. A sorok mindegyre ugyanazt az üzenetet hordozzák: bármit tettünk, szerettünk, óhajtottunk, vétkeztünk is a földön, egy a sorsunk - a föld, a keresztünk alá feküdni, ahová elvárunk majd mindenkit, csupán idő kérdése az egész.
...iskolás és háziasszony...

A szaploncai Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. A legendás vidámság pedig csak első látásra tűnik akasztófahumornak: a község központjában, a templom közvetlen közelében elterülő temető inkább az elmúlás paradoxona: utólagos bosszú a halálon, amit senki se tud kikerülni.
...molnár és a falu legidősebb embere...

A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, zsákoló, mulatozó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően..

Ízelítőül ideírok (szöveghű fordításban) néhány jellegzetes sírfeliratot, helyenként igyekeztem betartani az eredeti verselés szabályait is.

(A folytatáshoz kattanj a További bejegyzések-re)

Feltámadás után hatkor...

Az ivisz.hu-n találtam az alábbi pompás kis sírravalókat. Sietek gyorsan velük haza, a talicskánkkal:




Tánczos G. Károly
SÍRFELIRATOK

A kikapós feleségé

„Megyek hozzád, jó Uram!
Nem volt nekem jó uram.”

Az ismeretlen katonáé / 1

„Itt nyugszik a haza hőse,
Élve nem úszta meg ő se!”

Az ismeretlen katonáé  / 2

„Elérte szegény ő is a Dont,
S a halál nem ismert pardont.”

Az italosé

„Ki itt fekszik, nagy kujon vót,
Még józanul is részeg vót.
Hogy fel ne gyüjjék az öreg Tóth,
Tettünk melléje egy hordót.
Béke boraira!”

A revansistáé

„Józsi! Feltámadás után hatkor gyere ki a hullaház elé,
Bazmeg!”

Egy szamárhoz

„Állj meg egy percre,
Vedd le az igát,
Bűnös lelkemért
Mondj el egy IÁt!”

 G. K.-é

„Mit kapott, megérdemelte,
Mit megérdemelt, azt kapta.
Nem sokallta, nem kevesellte
Erős kézzel felemelte –
És összeroppant alatta.”

(Forrás: ivisz.hu)

2011. május 10., kedd

Nézzünk filmet: Viva Django

Egy tőröl metszett spagettiwestern:
Preparati la bara!
olasz film 1968
western, akció

Django feleségét meggyilkolják, mikor egy pénzszállításnál segédkezik. A támadást David terveli ki, aki Django egyik legjobb barátja. Django hóhérnak áll, de titokban megmenti az elítélteket a kivégzéstől, azzal a szándékkal, hogy segítsenek neki bosszút állni Daviden.

A filmet a spagetti western-klasszikusa, Sergio Corbucci rendezte eredeti Django történetének előzményeit dolgozza fel Terence Hill zseniális alakításával, akinek szelíd, nyájas megjelenése és higgadt humora minden brutális együgyűségét kiegyensúlyoz, mosolyba von és felnőtteknek szóló mesévé mesévé nemesít (6 részben, a jútubról)

Szereplők:
Terence Hill, Horst Frank, George Eastman, José Torres, Pinuccio Ardia, Guido Lollobrigida, Andrea Scotti, Barbara Simon
Rendező: Ferdinando Baldi
Hossz: 86 perc

Viva Django (1)

Viva Django (2)


Viva Django (3)

Viva Django (4)

Viva Django (5)

Viva Django (6)

2011. május 4., szerda

Lackfi-művek - egy versgyár a javából!

Évekig voltam abban a hitben, hogy "versgyár" csak az én biográfiámban és képzeletemben létezik, és ilyen eszement ötlettel senki más nem foglalkozik rajtam kívül. De hát a zseniális dolgokon is osztozni kell, ez most a legnagyobb tanulság, amit levonhatok, mióta felfedeztem Lackfi János költő honlapját, s rajta egy olyan versgyárat, amiről nem csupán regélni lehet, de létezik, működik és darabszámra termel is! A költő egyszerűen e-mail révén megkapja olvasóitól a rendelést - a témát - és addig érleli, amíg valamilyen formában verssé szublimálja. Ezt nevezem ám versiparnak! Ezek után mindenkinek ajánlhatom, látogasson el a Lackfi-művekbe és nézze át a választékot, hátha kedve szottyan - ötlete támad - egy jóféle rigmusra, poémára. 


Ízelítőként, talicskánkkal elhoztam onnan egy-két mesterművet. (Bakter Bálint, az "Acélritmus" nevű, rendelés hiányában stand by állapotba került Versgyár megb. képv.)


LACKFI JÁNOS
Versek, nem akármiről!

A Versgyár kapcsán (erről én is tehetek) elterjedt, hogy annak bizonyítására szolgál: bármiről lehet verset írni, sőt, a Lackfi fog is, ha szépen megkérik. Nos, ilyesmire természetesen volt példa jócskán, továbbra is szeretném azonban, ha ez a rovat a valóságunkban fellelhető "némaversek", kreatív szikrák költészetté változásának terepe lenne. Vagyis a világból szinte "kilógó" költeménykezdeményeket szeretném begyűjtetni fogékony olvasóimmal. Ezért hát privát jellegű köszöntőket, hasonlókat csak kivételesen vállalok. Várom ellenben, hogy jöjjenek a pompás lírai bodzavirágtányérok, nagyon szívesen készítek belőlük bodzaszörpöt.

13. Hideg Anna témája:

„Pár hete vasárnap nyitva hagyták a templom ajtaját és a szél lassan
beterelte a kóbor nyárfaszöszöket (a nyárfa termését, ami ilyenkor úgy száll
mindenfelé, mintha hó esne). Az éles délelőtti fényben remekül lehetett
látni őket. Látszólag céltalanul libegtek, ha elkapta őket a huzat,
gyorsabban repültek, de végül megtalálták a helyüket: az előttem ülő
néninek pont olyan fehér-bongyor haja volt, mint ezek a szöszök. Előbb vagy
utóbb minden környékbeli szösz a néni fején landolt, és tökéletesen
egybeolvadt a bongyorokkal. A mise végére határozottan több haja lett a
néninek.”

Nos, a Radetzky-mars ritmusában a vers:

BOLYHOSODÁS

Pihe itt, pihe ott, pihe ott és itt,
pörög és görög és áramlik,
szösze leng, szösze hull nyárfának,
szalad és tapad és nem fárad,
ide gyűl, oda gyűl templomhoz,
a kapun befelé ugrándoz…
Hova futsz, hova mész, hengergő,
ragacsos, pamacsos szöszfelhő?
Odabenn ücsörög egy néni,
a fején kusza szösz, haj fénylik,
odaszáll, odaleng minden szösz.
Ez a nő netalán ördöngös?
A fején a fehér bolyhosság
habosan dagad, és tornyos már –
libegés, lobogás, szösz-visszhang
közepén ül a hölgy: nagy pitypang!

92. Ungvári Judit témája:

„A méhekről szeretnék egy verset. Mert nagycsaládosak, egy-egy család
negyven-nyolcvanezer egyedből áll, ez elképesztő. Szorgalmasan
dolgoznak, ez példaértékű. A méhkirálynő naponta ezerötszáz petét rak, ez
szörnyen kimerítő. A dolgozók virágról-virágra szállnak, vidáman
zümmögnek, talán ez a legköltőibb. Táncukkal jeleznek egymásnak, ez
művészi. Az első lábukra és mellükre tapadt virágport középső lábukkal a
hátsó lábukon lévő kosárkába söprik, ez játékosan tudományos.
Beporozzák a virágokat, ezáltal rengeteg finom gyümölcsöt kapunk, ez
varázslatos. Mézet készítenek, ez nagyon finom és egészséges, gyógyító.
Szúrnak, ez félelmetes. Meghalnak a szúrás után, ez tragikus.”

Kicsit sokáig rágtam a témát, nem mintha nem szeretném a méheket, de
valahogy nem állt kézre a dolog. Most kisöpörtem minden korábbi
kezdeményt, és nekifogtam laza kézzel. Táncos lett, ez biztos, de hogy miért
pont háromsoros versszakokból áll, azt nem tudom. Fogjuk rá, hogy a
hatszögletű sejtek miatt (2x3=6). Ráadásul (nem azért a húsz fillérért) a
nyolc szótag is matematizálható (2 a köbön), és végül strófából is pont
nyolc sikeredett ki.

MÉH-LITÁNIA

A méhek nagycsaládosok,
Nyolcvanezer rokon se sok,
Buliznak zsongó méhkasok!

A méhek mint a kis güzük,
Sose apad a munka-düh,
Könyvelve minden tételük.

A királynő ezret petéz,
Sorsa szünettelen szülés,
Kezdheti újra, hogyha kész.

A méhek akár patikák,
Megfejve mind a sok virág,
Vitamin-bomba-robbanás.

Összeszedik, mi szétesett,
Szűrnek fanyarból édeset,
Kis kerítőnők, kétesek!

Minden méh egy szerelmi híd,
A két gyümölcsfa ott meg itt
Őáltaluk szeretkezik!

A méhek kész művészurak,
Táncuk légszobrokat farag –
Semmi-hieroglifokat.

A méhek harci rendszerek,
Kamikaze-hősiesek,
Szúrnak, bár beledöglenek.

2011. május 3., kedd

Szerelmi álmok

video

A tegnap zűrzavaros napom volt. Azon túl, hogy a világ Bin Ladent "siratta", délután kiderült, hogy a városban tartanak egy Liszt Ferenc emlékkoncertet is (született 1811-ben), a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi kamarazenekarok egyesített erejével. És hogy azt jó lenne meghallgatni...

Még jó időben erőt vettem lustaságomon, felöltöztem s beültem a templomba, ahol a hangversenyt hirdették. Nem bántam meg! A zenekart vezénylő Werner Gábor jóvoltából egy olyan zenészt ismerhettem meg, aki nagy beleélő készséggel és szakmai áhítattal írta át a zeneszerző számos zongoraművét vonószenekarra.

Valósággal szárnyalt, áramlott, hömpölygött (stb.) a liszti zene, romantikus hevülettel, s a hangverseny közepe táján felcsendült az örök sláger is: a Szerelmi álmok... Nagyszerű volt!!!

Seeli Toivio csellista megpróbálja visszaadni az élményt, de csak részben sikerül neki; segíti őt ebben bátyja, Kalle Toivio zongoraművész. 2007-ben adják elő az örökszép darabot a hallei bazilikában (Belgium).

(BB)