Árpád apánk Brassóból Torjára költözött?

A Millennium emlékére, 1896-ban a magyar kormány szobrokkal jelölte meg az ország hét "kapuját";  a keleti határnak számító Brassóban, valamint a nyugati határnál levő Dévényben Árpád-emlékműveket állítottak fel közadakozásból.

"A millenniumi ünnepségek egyik legfontosabb kezdeményezője, Thaly Kálmán a Függetlenségi Párt képviselőjeként adta elő koncepcióját a méltó ünnepről. Olyan emlékművekről álmodott, amelyek az ország és „a magyar állameszme rendíthetetlenségét hirdetik”, és „annyi felé vágnak, ahány irányból veszélyeztetik a hazát”. Éppen ezért az emlékművek egy részét a határok közelében, a kisebbségek által lakott helyeken látta jónak felállítani.


Thaly a helykiválasztásokára vonatkozó kérdésre a magyar millenniumi ünnepek történetérõl szóló könyvében egyértelmű választ ad: „emlékeztetni az utast, a honlakót és az innen elszakadni akaró nemzetiségeket, hogy e föld magyar államterület ezer év óta, és azt akarjuk, hogy tovább is mint a vasoszlop álljon a magyar állam a második ezer évben is”.


A történész-képviselő hét honfoglaló törzsre emlékeztető hét oszlop felállítására tett javaslatot, amelyek közül ötöt a „fõkapukhoz”, azaz a határvidék szimbolikus pontjaira, keleten Munkácson (ma Mukacevo, Ukrajna), délen Zimonyban (ma Zemun, Szerbia), nyugaton Dévénynél (ma Devín, Szlovákia), északon Nyitránál (ma Nitra, Szlovákia), délnyugaton a Brassó melletti Cenk-hegyen (ma Brasov, Románia); kettőt pedig az ország belsejének két szimbolikus pontján, Pannonhalmán és Pusztaszeren állítottak fel. Az előbbiek, az öt oszlop, amelyekkel Magyarország határait kívánták kijelölni, a szomszédos országok (Ausztria, Szerbia, Oroszország és Románia) felé néztek, s így az új állam integritását hirdették. Ugyanakkor ezek az emlékművek arra is hivatottak voltak, hogy az ország területén élő és együtt végül is a népesség többségét alkotó nemzetiségeket – a ruténokat, a szlovákokat, a horvátokat, a románokat és a szászokat – a magyar nemzethez való tartozásukra és a politikai nemzet egységére figyelmeztessék." (Feischmidt Margit: Lehorgonyzott mítoszok. Kőbe vésett sztereotípiák? )

A munkálatokkal a törvény elfogadása után sietősen végeztek.
 A Cenk csúcsára tervezett, 20,3 méter magas szobrot Jankovics Gyula faragta. Az oszlop tetején álló, három és fél méteres alak, aki baljával magyar címeres pajzsra támaszkodva, jobbjában kivont karddal nézett a Tömösi-szoros felé. Az elkészítés és a felállítás teljes költsége 22 585 forintra rúgott.Az avatón (1896. október 15-én) beszédet mondott Perczel Dezső belügyminiszter. A szászok és a románok azon a n apon végig tiltakozó megmozdulásokat szerveztek a városban.

A Cenken ugyanis Árpád előtt is állt már emlékmű: 1851-ben az orosz-osztrák seregek 49-es győzelmének emlékére egy kőtalapzaton, a győzelmi jelvények fölé vasoroszlánt helyeztek el, amely büszként pihent a forradalom fölötti győzelme okán. Tíz év múlva mennykőcsapás olvasztotta el az oroszlánt s az emlékművet szétzúzta.

Árpád sorsa sem volt különb elődjeinél: 1901-ben egy ismeretlen rálőtt. 1913 szeptemberében 2 román férfi robbantott bombát mellette, súlyosan megrongálva a talapzatot. Pár hónap múlva akkora havazás borította be, hogy a vihar erejétől s a hó súlyától egyszerűen összedőlt.

A Csíki Lapok 1914. január 3-ai száma így írt az eseményről: „December 30-án a Brassó felett dúlt vihar az Árpád szobrot ledöntötte, s az darabokra törött. Nyomban megindult az ereklyegyűjtők csapata, mindenki első akart lenni, hogy a nevezetes és már sok vihart látott szoborból magának egy kis töredéket biztosítson. De csak a kisebb darabokat hagyta a megtalálóknál a rendőrség, a nagyobbakat múzeumok részére, mint az állam tulajdonát foglalták le. A nagy vihar egyébként is sok kárt okozott épületekben, azonkívül erős fákat tört ki még Brassó utcáiról is.” 

Talapzatát 1916-ban elhordta a román hadsereg, míg a kőszobor darabjai a Brassói Történelmi Múzeum tulajdonába kerültek, ahol közel 9 évtizedig a pincében őrizték. A megrongálódott talapzatról még a két világháború közötti években is számos képeslap készült román kiadóknál. Az emlékmű szoboralakjának megmaradt fejrésze 2002 óta megtekinthető a brassói evangélikus egyház hivatalában. Az emlékmű talapzatának nyomai mai napig láthatók a Cenk tetején.

2003-ban Torján, az  Apor família egykori háromszéki birtokán július végén avatták föl igen népes egyházi és világi asszisztencia mellett Árpád fejedelemnek a mai Erdélyben álló egyetlen szobrát. A két és fél méteres, álló alakos szobrot Miholcsa József szobrász készítette és Tőkés László püspök áldotta meg, úgy vélve, hogy a torjai "Kis-Cenkre" került Árpád szükségképpen pótolja brassói elődjének a sajnálatos elvesztését.

Amolyan pót-Árpád ő, pót-büszkeségnek a végeken élők számára. Avatásakor - jegyzik meg az akkori krónikások - többen nehezményezték, hogy nem futotta a pénzből Árpád lovára. De hát a Cenken sem lovas Árpád állt őrt valamikor a magashegyi szelekben-viharokban, így talán Torján is megteszi ősapánk gyalogos mintázata... (bakter)